#2. 6 napos kihívás - mert mért is ne?
Bonjour drágák! Azon töprengtem, mi lenne ha én is belekezdenék egy ilyen kis kihívásos dologba. Mindegyik nap kitalálnék egy témát, amiről írnék és aminek a segítségével talán megismertek egy kicsit jobban. Honnan pattant ki ez a fenomenális ötlet? Éppen az interneten járkáltam a blogok között, mikor egyre több blogon megláttam, hogy kiírnak ezt-azt. Nos, én arra gondoltam, hogy minden nap egy nagyobb témakörről írnék, mint például a zenéről, filmekről és ami még eszembe jut. Nos, akkor kezdjünk is bele.
Zene
A zene különösen fontos az életemben hiszen régebben elég hosszú ideig táncoltam is és egy zeneiskolában is benne voltam, aminek köszönhetően elég éles tud lenni a hallásom olyankor, mikor például valaki elrontja a ritmust vagy ha éppen odafigyelek, kihagy egy akkordot. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de elég jó voltam ezekben a dolgokban, de aztán történt valami, ami miatt abbahagytam őket - és itt most nem kell nagy drámákra gondolni, a zeneiskolát csupán meguntam, a táncot pedig azért hagytam abba, mert egy másik tanárt kaptunk, aki nem volt olyan szigorú, mint az előző.
Visszatérve a zenére. Szinte bármilyen zene jöhet: pop, rock, indie, r&b stb... csak az a lényeg, hogy megfogjon valamiben. Hogy a ritmusa, dalszövege olyan legyen, hogy felkeltse a figyelmemet és elérje, hogy doboljak az ujjammal vagy a lábammal (mert mikor valamelyik szám nagyon tetszik, azt szoktam csinálni). Ha viszont választanom kéne, hogy milyen fajta zenére voksolok, akkor én a rockot mondanám. Hogy mért? Amióta meghallottam a Guns N' Roses - Sweet Child O' Mine számát, azóta egyre jobban tetszik a rock és az miatt is kezdtem el hallgatnil. Megtetszett. Tetszett, hogy a zenét a mellkasomban is éreztem (koncerten legalábbis), olyan felüdítő érzés volt számomra. Amikor hallom, hogy a kedvenc együttesem (és itt a Hooligans-re gondolok) előttem pár méterre áll csak és velük együtt énekelhetek, akkor is ha a hangom nem az igazi - na, az igazán jó érzés.
És mi van azokkal a számokkal amiket nem szeretek? Őszintén? Semmi. Ha valamelyik szám nem nyeri el a tetszésemet, nem hallgatom. Ilyen számok közé tartozik a rap túlnyomó része vagy az olyan számok, amikben még csak szöveg sincs. Nem bírom ki, ha nem énekelnek egy dalban.
Egy-két kedvenc:
-
Hooligans
-
Anna and the Barbies
-
Guns N' Roses
-
Bon Jovi
-
Hinder
-
Nightwish
-
Nirvana
-
Theory Of Deadman
-
The Pretty Reckless
2015.08.07. 13:19, Parrysh |
#1. Újrakezdeni...
Hello. Szia. Bonjour!
Újrakezdeni... Nos, mért is adtam ezt a címet az első bejegyzésnek? Mi volt vele a célom? Lássuk csak: szeretnék újult erővel egy új blogot vezetni, mert hogy az előzőeket valahogy mindig félbehagytam. Szeretnék egy új életet kezdeni, egy felelősségteljesebbet és ehhez jó lenne kiírnom magamból mindent, ami bánt. Szeretnék végre úgy élni, ahogy azokban a romantikus filmekben szoktak a főhősök, akik fagyit nyalva a tv előtt bőgnek, ha nem úgy alakult életük, ahogyan. És végül szeretném, ha az újrakezdett életemben a mostani szerelmem mindvégig velem lenne...
A nevem Parrysh. Hosszú, barna hajam van és barna szemem. Nagyjából 166 cm magas vagyok és 50 kg, ami lássuk be, pont megfelelő ahhoz a magassághoz. A körmeimet nem festem rendszeresen és még soha nem volt műkörmöm, nem is szeretnék. Nem sorolom magam a cicababák közé sem, csak egy átlagos lány vagyok, aki szeretné ha elfogadnák az élet minden egyes területén. És hogy pár szót ejtsek a belsőmről: amit a fejembe veszek, abból nem engedek. Makacs vagyok, akaratos és ez sokszor jól is jött. Ha nagyon kell valami, megszerzem és kiállok mindazok mellett akiket szeretek. Jelenleg 1 férfi / srác van jelen az életemben, akit nagyon nagyon szeretek és akit nagyjából 1 hét múlva újra láthatok!
Engedjétek meg, hogy elmeséljem, hogyan is találkoztunk...
1 hónappal ezelőtt nagyjából, unokatesóink esküvője volt megtartva, ahova mind a ketten hivatalosak voltunk és valahogy mind a ketten észrevettük egymást, csak féltünk a másik felé nyitni (mint ahogy később kiderült, nem is olyan alaptalanul, de ezt most hagyjuk). Már este volt, vacsora idő, utána meg hát aki akart, táncolt - nos, így ismertem meg őt. Bevallom, kicsit be voltam csiccsentve, de akkor az jónak tűnt, hogy esküvőn iszok egy kicsit. Azt hittem tudom hol a határ, aztán kiderült hogy mégsem. Egyik barátnőmmel táncoltam, mikor ő és a partnere el akart menni leülni, de én megállítottam és hívtam táncolni. Ez volt az a pillanat, amikor kezdtünk a másik felé közeledni. Lehet, hogy amit írok, egy jó nagy összevisszaság, de attól még így történt. A mese vége pedig az, hogy most Németországban van és egy hét múlva nagyjából már jön is vissza, amit már nagyon várok.
Eddig elképzelni nem tudtam, hogy létezik szerelem első látásra, de hát már megtanultam, hogy néha nem is olyan rossz ötlet, ha a csajok kezdeményeznek. Lehet, az alkohol miatt vettem bátorságot, sőt, biztos, de nem bántam meg! Életem legjobb partnerét találtam meg és szeretném vele leélni az életemet - túlságosan is korai lenne? Lehet, de nem különösebben érdekel.
Tanulság: Higgy a szerelemben és ne érdekeljen, mit mondanak mások hiszen csakis az számít, hogy te mit gondolsz magadról! Ha magadnak megfelelsz, az mindennél fontosabb!
U.I.: visszanézve nem is értem, hogy tudtam ennyit írni. Eddig mindig csak pár sort szoktam bemutatkozásként, de mostanra úgy tűnik bővült a szókincsem.
2015.08.06. 16:17, Parrysh |
|